Page 5 - kisbiro-2022-01

PÓCSMEGYERI KISBÍRÓ 2022 január 5

Az írókör bemutatja

Tavaly szeptember óta havi rendszeres‐
séggel összegyűlnek a Karinthy Ferenc
Könyvtárban olyan olvasók, akik időn‐
ként maguk is betűkre bízzák érzéseiket
és gondolataikat. Egyelőre írókörnek ne‐
vezik magukat, de törik a fejüket egy frap‐
pánsabb néven. Ezek az alkalmak bárki
számára szabadon látogathatók. Legköze‐
lebb február 25-én 18 órakor lesz.
A Pócsmegyeri Kisbíró szerkesztőségé‐
nek jóvoltából lehetőség nyílt arra, gőben. Egy-két kocogón kívül senki Félig nyitott szemében alig pislákolt
hogy havonta egy-egy köztünk élő toll‐ nem volt még akkor a parkban. némi fény.
forgató bemutatkozzon írásaival. Első‐ – Nos, hogy érzed magad? – Soma ol‐ – Hagyd most, Soma, most pihennie
ként Fazekas Tamás egy versét és egy dalra sandított. Dorka fölnézett rá. kell, tudod, tegnap megkapta a szuper-
prózáját közöljük. – Egész jól. Szerintem javulóban va‐ szurit. De Dorka nagyon erős és ügyes
Olvassanak jóindulattal! gyok. Mit is mondtál, miért vagyunk itt cicalány, pár nap és kutya baja, vagyis
FAL most kint? cica baja sem lesz!

FazekasTamás Soma elkomorult tekintettel meredt Soma felnézett és a kislány szemében
Soma maga elé. Már hosszú napok óta ez lévő bizakodástól ő is némileg fellelke‐
ment. Mióta is? Mikor elkezdtek nyílni sülve a lány ölébe fúrta a fejét.
a levelek. Először csak Dorka furcsa – Jól van, Somika, Dorka hamarosan
Soma lelkesen nézett lakótársára. Dorka bambulásaira figyelt fel, aztán arra, hogy meggyógyul, ne félj. A kislány még per‐
éppen a tv kijelzőjére bámult, a reggeli órákon át ül a tv előtt, aztán néha elfelej‐ cekig simogatta a kutyája fejét, miköz‐
híreket nézte. A kora nyári édes levegő tette a nevét, hogy mit keres rajta kívül ben aggódó tekintettel nézte a cicát. –
belibbent az éjszakára nyitva tartott ab‐ más is a házban, és kik azok az emberek. Meggyógyulsz, érted, meg fogsz gyó‐
lakon, magával hozva az elmúlt éjjel Most már itt tartunk. Arra sem emléke‐ gyulni, tudom! – A szemei sarkából el‐
minden be nem váltott ígéretét. zik, hogy miért jöttek el ma reggel is sé‐ induló két kövér könnycsepp Soma fe‐
– Gyere, sétáljunk egyet. – Soma kérle‐ tálni. Nyilván arra sem emlékszik, hogy jén landolt, aki ezt egyáltalán nem
lőn nézte a másikat. minden reggel eljönnek. Minden reggel, bánta, inkább biztatón megnyalta gaz‐
Dorka a füle botját sem mozdította. mert ez az egyetlen kapcsolódása Dor‐ dája kezét.
Úgy tapadt figyelmével a képernyőre, kának, amivel még hozzá lehet férni,
mint csecsemő az őt tápláló anyja mel‐ ami még emlékezteti önmagára.
leire. Nem volt más választása, Soma – Azért mert megegyeztünk, hogy eljö‐ Az érkezőhöz
odament és oldalba lökte Dorkát. vünk minden reggel, hogy ez biztosan
– Naaaa! Mi van??? – Dorka mérgesen jót tesz neked. Lehajol hozzád a csillagfény,
nézett Somára. – Aha. Hát jól is érzem magam. Ööö‐ Még éppen sarjadó kezedig,
– Megígérted. – Soma halkan folytatta. ö…S…Soma? Hol veled alszik az égi lény,
– Illetve megkértél, hogy szóljak min‐ – Igen, Dorka? Ki majd minden lépted vezeti.
den reggel, hogy bármennyire ellenke‐ – Mi történik velem?
zel is, vigyelek el magammal minden Somán a keserűség hulláma futott át, el‐ Egyhegyű derű él arcodon,
reggel sétálni. Mert, hogy tudod, hogy csukló hangon felelt. És lágy szíved ritmusa heves,
mostanában nyomott vagy, és a tv előtt – Nem tudja senki, igazából. Valami Lelkednek tested új vadon,
ücsörgés egyáltalán nem tesz jót. Hát ez furcsa nyavalya, amitől elkezdtél elfelej‐ Benne örömet, szépet keres.
van. teni dolgokat, és egyre nehezebben Talál is egyre többet napra nap,
Dorka bambán bámult Somára. Aztán gondolkozol, beszélsz. Félő, hogy egy‐ Vár a világ s te világolsz benne,
halvány felismerés fénye derengett sötét szer már engem sem ismersz meg. Mint virág, ha bimbóból kihajt,
pupillája mélyéről. – Ó, dehogy! Soma, tudod, hogy te S maga is Napnak sarja lenne.
– Tényleg! Milyen jó, hogy nem felej‐ vagy a legjobb barátom. Hogy is felejt‐
tetted el! Menjünk! hetnélek el? Melyben fürdünk örömmel veled,
Három nappal később, kora reggel a há‐ Kik földi útra téged hívtunk,
Odakint éppen a fák alsó leveleit nyal‐ zikó nappalijába lépett egy kislány. Oda‐ Hogy egyetlen léted legyen kerek,
dosták a kora reggeli napsugarak, sajá‐ guggolt a földön heverő kutyához, aki Mint szép rege, mit együtt írtunk.
tos, közös táncuk árnyjátékot vetett a orrával finoman a cirmos lánycicát bök‐
földre. Friss, könnyű illat úszott a leve‐ döste éppen. A cica meg sem mozdult.